Kismedencei összenövések

A hasüregben lezajlott korábbi gyulladások, illetve elvégzett hasi műtétek következtében a kismedencében kialakulhatnak olyan szalagos és kötegezett összenövések, melyek rendkívül sok panaszt okoznak viselőjüknek.

Az elváltozás csak a legritkább esetben látható ultrahang segítségével, így leginkább a hajlamosító tényezők, a kórelőzmény ismeretének segítségével következtethetünk a kórképre. Korrekt diagnózist csak a hasba való laparoszkópos bepillantással nyerhetünk.
 
Az összenövések által leggyakrabban okozott panaszok:

• nagyon gyakran gyógyszeresen kezelhetetlen kismedencei fájdalom,
• székelési zavarok,
  
• a petevezetékek részleges lezáródása miatt méhenkívüli terhesség,
  
• azok teljes lezáródása esetén meddőség.

Bizonyos specifikus kórokozók, - mint például a Chlamidia trachomatis – által okozott kismedencei gyulladás szintén az alhas szervei közötti összenövések kialakulásához vezet.

Az előzményekben szereplő hasműtét kifejezetten hajlamosít az összenövésekre, mert a hasüregben alkalmazott varróanyagok provokálhatnak olyan szöveti reakciókat, melyek az összenövések kialakulásáért felelősek. Minél nagyobb a műtéti sebzés a hasüregben annál nagyobb a valószínűsége az összenövések kialakulásának. Ezért van kiemelkedő jelentősége a minél kisebb megterhelést jelentő beavatkozások alkalmazásának, így az endoszkópiának is, mert ezen eljárások során a műtéti sebzés mértéke minimális. 
 
Az összenövések oldásának egyetlen valóban hatásos terápiája az újabb hasműtét, melyet ha lehet laparoszkópiával kell elvégezni, hogy a hasonló provokáló tényezőket minimalizáljuk.

A kismedencei gyulladások egyik súlyos következményének tekinthető, amikor hasűri összenövések miatt az egyik, vagy mindkét oldali petevezető lezáródik. Amennyiben ez a lezáródás a kürt végén helyezkedik el, a kürtben folyadék szaporodhat fel, amely így zsákszerűen kitágítja a petevezetéket.

Ha a felgyülemlett folyadék formáját tekintve gyulladásos savó – hydrosalpingsról beszélünk. Az állapot jelentőségét az adja, hogy lezárt kürtök esetén a spontán teherbeesés lehetetlenné válik, és a reményt adó lombikbébi-kezelés sikerességét a fennálló hydrosalpings rontja. Ezért az észlelt ilyen jellegű elváltozást meg kell szüntetni.

Ennek leginkább választandó módja a laparoszkópos megoldás. A beavatkozás során a hydrosalpings állapotától függően vagy újra meg lehet nyitni a kürtöt, vagy el kell távolítani azt, vagy le kell zárni az üregrendszerét a méh felé. Amennyiben sikerül újra átjárhatóvá tenni a kürtöt, várhatjuk a spontán teherbeesés lehetőségét. Azonban ha a kürt állapota nem teszi ezt lehetővé, akkor a sikeres lombikkezelés előfeltétele, hogy a „zsákkürt” ne kommunikáljon a méh üregével, mert a befelé áramló gyulladásos folyadék kimoshatja a visszaültetett embriókat.

Az előzményben szereplő gyulladások, illetve hasi műtétek következtében kialakuló összenövések fontos szerepet játszanak a későbbi meddőség kialakulásában. Ezért rendkívül fontos minden nő életvitele szempontjából, hogy ne alakuljon ki kismedencei gyulladás, és fontos számunkra – orvosok számára – hogy minél kisebb szöveti megterheléssel járó műtéti technikákat alkalmazzunk.